Fizikai testben él az ember, az érzékszerveivel szagol, lát, ízlel, hall, tapint. Időben létezik, megszületik, növekedik, majd testén viseli az idő múlásának nyomait.

Teszi ezt férfiként vagy nőként...

A test egyedi, Ő valóban egyszer jelenik meg ebben a formában, sebezhető, megtapasztalja a fájdalmat, a veszélyt, ahogyan a boldogságot, örömöt és a kellemes élményeket is.
Az örökkévalóság, az időtlenség megfoghatatlan és elvont fogalmak számára, az van amit érzékel, meg tud fogni, látni, hallani, érezni.
Ami örömet ad, ezeken az érzékszerveken keresztül ízlelhető , élvezhető.
A pillanat már el is illan számára, ahogyan a percek, órák, napok, évek.
A túlélésre van programozva, és beleszületik abba a társadalomba, közegbe, ahol ezt megtanulja.
A világnak azon részére, ahol tapasztalni vágyik azt, ami ott igaz, és az lesz számára is egy ideig az.
Legyen az a szokásai, a hitrendszerei, a gondolkodásmódja.

Lehetősége van a tudatát kiterjeszteni, emlékezni arra, ami a láthatón kívül van.

- Körbe lengi sok más információ, lenyomat is ,amelyet hozott magával, de ebbe most nem mennék bele... -

Szeretem az asszociációkat, és sokkal jobban el tudjuk képzelni ezt úgy, ha egy kerek erdőre gondolunk, és az abban élő mókusokra. Legyen a példánk kedvéért az ember a mókus;

Az erdőben hatalmas fák vannak, utak, ösvények, patakok, madarak, rovarok, és ő ott éli az életét.
Mókusnak született, meg is tanult mindent mire felnőtt, hogy hogyan éljen. Tudja meddig mehet el, de az is lehet bejárta már ezt a kerek erdőt oda-vissza, vagy csak egy kicsit merészkedett távolabb attól a fáról, ahol él. Minden nap lefoglalja az enni és inni való beszerzése, az odúja biztonsága. Élnek itt más mókusok is, akikkel hol játszik, hol veszekszik, attól függ milyen típus. Félénk, vagy harciasabb.
Tanul folyamatosan az érzek szervei által, hogy ki tudja kerülni mindazt ami kellemetlen, és minél több kellemesebbet gyűjtsön be.

Az emberi részünk a hármasságunk egyik része. A magasabb rendű én, vagy tudat/ szellem , vagy a megfigyelő a következő.

Ő nincs időben, , testben, csak kapcsolatban van vele. Folyamatos kölcsönhatásban, oda-vissza csatolásban az emberrel, kommunikál álmokkal, meditáció során, és annyira ráhangolódhatott az ember erre a tudatszintre, hogy mindig élő számára. Minden történés közben, akár hétköznapi vagy sem.

Ez a lélekjelenléte, a karizma.

Ő objektív, míg az ember szubjektív, meg tudja bármilyen helyzetben mutatni az emberi résznek a megoldást. Az emberi ezt képes elfogadni, sok " élményt ad, belátást, és egy folyamatos szabadság élményt, a létezés örömét.
Nevezzük őt sasnak.
A sas képes egy magasabb nézőpontból látni mindent, ami van.

Egyszerre az erdőt, a benne lévő összes dolgot, a mókust, hisz nem abban a térben és valóságnak abban a szeletében létezik. Magasan szárnyal, más a nézőpontja, rálátása.
Ideális esetben nem a mókus a 'főnök", hanem a sas.
Ez egy harmonikus együttműködés.

A megfigyelő számára nincs jó és rossz,ő inspirál arra,hogy ne azonosulj, a "mókusságodnál" több vagy. Emlékeztet! 
A mókusok sokfélék, vannak, akik nem hisznek abban, hogy ők nem csak mókusok , hanem ennél többek. Vannak, akik hisznek abban, hogy többek lehetnének, de nem jut rá energiájuk és idejük. Könnyebb nekik keresni olyan mókust, akihez elmennek, és Ő majd megmondja vagy megoldja amit kell. Ha betegek, akkor meggyógyítja őket, ha éhesek, megeteti őket , ha a forrás vízére vágynak, majd megitatja őket .

Aztán nagyon sok mókusnak élő kapcsolata van a hozzá tartozó sassal, és a sas által a forrással.
Ez számunkra természetes, nem kívánkozik a hírekbe, nem nyitnak jósdát, nem tartják egyedi különlegességnek, hanem természetesnek és bensőségesnek.
Ezek a "fura" mókusok, akik olyan mások. Kevésbé lehet rájuk hatni, nem igazán befolyásolhatóak, vagy megfélemlíthetőek.

Akik valami különleges spirituális képességre vágynak, mondjuk tárgyakat lebegtetnének, vagy egyéb hasonló dolgokra, azok valójában mások feletti hatalomra vágynak, és éppen ez választja el őket tőle.

Az is előfordul, hogy ez a kapcsolódás más irányt vesz . A mókus aki kapcsolódott a sassal, azt veszi észre, olyan sokan kezdik körbevenni, és tudni akarnak mindent.
Arra kérik, mondja meg nekik az Ő életükre vonatkozó válaszokat:

• mi az én életem értelme? - mi az életfeladatom?
• -mikor találom meg a gazdagságom? - hogyan élhetek bőségben?
• -mikor és hol találom meg a szerelmet?

Az egyik lehetőség, hogy azt mondja a mókus;  ezeket a válaszokat neked kell megtaláld, nem másnál, hanem a sasodnál. Legyen ez a célod, hogy ezt megtudd tenni, én elmondom amit én megéltem, amit tudok, de Te nem támaszkodhatsz mindig rám, vagy bárki másra.

A másik lehetőség, hogy ez nagyon csábító lesz, hisz csodálják, válaszokat várnak tőle, és Ő vagy a mogyorókért cserébe, vagy mert a pokol is jó-szándékkal van kikövezve, mindenkinek megakarja oldani minden problémáját. Elkezd az lenni, ami nem Ő. A sas tollait magára aggatja, egyre inkább felölti a sas szerepét, miközben elrejti mókus mivoltját, sőt még önmaga előtt is titkolni kezdi. Ez már megint elválasztja őt a forrástól, de az elme majd válaszolgat helyette.
Ilyeneket fog mondani, hogy: - "ne azonosulj" - "nincs jó és rossz", - "ezt csak az egod mondja", - "ne süllyedj az anyagba", ...stb.

Általában olyan helyzetben ahova nem illik, de ezek olyan spirituális varázsmondatok, amikkel jól fel lehet hergelni azt, aki már amúgy is ideges, és vitatkozni sem lehet vele.
Váratlanul érnek, mint az a "mókus" aki a bevásárlás utáni pakolásnál meglep a kocsidnál, és pénzt kér a szent könyveivel a kezében. Találkozik a szentséges és az anyagba süllyedt, de akkor miért koldul? És nekem miért van, miközben neki nincs?

A Föld az otthonod!

Itt él az ember, a mókus, mert itt szeretett volna tapasztalni. Nem szenvedést,, hanem kiteljesedést, kreativitást, örömöt. Az elvágyódás már eleve nem teszi lehetővé. hogy rátudj hangolódni a magasabb tudatszintekre, mert az alapod nem stabil.

Akkor miért tagadnánk meg az anyagot?
Az IS és a szellemi IS együtt vagyunk mi.

A helyzet az sokszor, hogy az emberi rész akarja megmondani, és irányítani a magasabb rendút.
 Mi legyen, hogyan lehet, mikorra legyen a -legyen meg a Te akaratod általam a földön- helyett.

Az ember kapcsolódni képes, meg van benne a lehetőség, a magasabb tudatszinten lévő megfigyelőhöz, bölcsességhez, aki pedig összeköti a forrással, a lélekkel.

Az ember- szellem és lélek hármassága, egysége

A Mandorla tanításaiban az Ősanya-Mandorla - Atlasz olaja.

Atya-fiú-Szentlélek, id-ego-szuperego, test-szellem-lélek, a hármasság minőségei bennünk.

Az ember érzékszervei közül a szaglásunk összeköt a finom energiákkal, a Mandorla Eszenciákon keresztül. Az örömre születtünk, az emberi és az isteni más dolgokban találja meg , de mind fontos.

"Jézus újra és újra azt ismétli: Örvendezzetek! Örvendezzetek! Örvendezzetek! De sosem értették meg őt. A keresztények olyan komorak... és Jézust is mindig olyannak ábrázolják, hogy úgy néz ki, mintha sosem örvendezett volna. A keresztények azt mondják, hogy Jézus soha nem nevetett! Ez nevetséges. Az az ember, aki azt mondta "Örvendezzetek!", az az ember, aki szerette a jó ételeket, a jó borokat, az az ember, aki állandóan lakomázott és gyakran vett részt ünnepségeken, aki körül állandóan lakomák zajlottak - ő ne nevetett volna soha? A keresztények egy hamis Krisztust adtak a világnak."

Osho