A „sötét oldal” alkímiája

 A fény és a sötét oldal most nagyobb figyelmet kap, ezáltal lehetőségünk van valami olyat közel engedni önmagunkhoz, amelyet talán eddig az árnyékban, az ismeretlenen tartottunk.
Ezek a szélsőségek, a fény és árnyék harcok, valójában kettéosztottságunk megnyilvánulásai.

Szükségünk van arra, hogy a forrásból , az egységből való megosztottságunk felismerhesse benne önmagát.

Ősi erőként a rombolást, a káoszt maga a tagadás indította el, és az érme másik oldalaként ezzel egy időben a rendet, ezek ellenkező erőit is. Ugyanazon érme két oldalai ezek.

Nézzük meg példákkal:

• A sikerhez vezető út 5 lépésben - A kudarchoz vezető út 5 lépésben
• Tanulj meg élni - Tanulj meg meghalni
• 3 napos elvonulás, hogy megismerd önmagad - 3 napos elvonulás, hogy fogalmad se legyen, ki vagy
• A gyógyuláshoz vezető út - A betegséghez vezető út
• A motivációid megtalálása - A kiégéshez vezető lépések

Ebből a lényeg talán érzékelhető, ugyanaz a téma információs tartalma, más megközelítésben.
Az egyet kettőnek látni illúzió...
Sőt tovább megyek, mert az egy, az három.
A vagy-vagy az is-is helyett.
Vagy rosszak vagyunk, vagy jók, nem pedig ezek is, és azok is, és ennél többek is.
A harmadik erő az, ami e kettő között mozog.

 A mozgás az , ami az önmeghaladás folyamata, a létezésünk önmagunkra irányuló figyelmének folyamatos megtapasztalásának az utazása.

Ahogyan a nulla, ami semmi, az nem a semmi, ott valaminek lennie kell, hisz Ő hoz létre mindent, Ő a forrás.

Ő a belégzés és a kilégzés közötti tér.

A hármasságra épül valójában minden ami körülvesz bennünket!

Ahogyan a Mandorla, vagy 'vesica pistis' szakrális geometriája is a valamiből lett három kifejeződése.

Hogyan lesz a semmiből valami?

Hogyan lesz a mindenből valami?

-ez ugyanaz a kérdés...

A forrásból előbb a hiány, a káosz lett, azután mindaz, ami ennek az ellentéte, a rend.

A mozgás a hiány állapotába indul előbb, és onnan tudunk létrehozni , ami akkor lehetséges, ha felismertük a hiányát.
 Igen, a teremtésben a káosz, a tagadás lett a kiáradás első lépése, hogy ez adjon lehetőséget létrehozni mindazt, ami nem az. Például: 

• Ahhoz, hogy azt tudjuk mondani, de jól laktunk, előbb éhesnek kellett lennünk.
• Amikor arra vágytunk, hogy legyen valaki akivel összebújhatunk, mert ezt a hiányt ismertük fel, és ez megtörténik, talán felismerjük, hogy jó lenne beszélgetni is tudni vele, vagy ráébredtünk olyan minőségű dolgok hiányaira, amire addig nem.
• Amikor a tudásra, vagy tudatosságra vágyunk, akkor tudatlannak vagy kevésbé tudatosnak éreztük magunkat.
• Amikor boldogok szeretnénk lenni, de nem tudjuk mit is jelent ez, megfogjuk élni mindazt, amelynek a hiányával felismerhetjük, hogy mi mitől vagyunk azok.
• Amikor nem tudjuk, hogyan kell békében élni, békétlenség fog előbb létrejönni az életünkben.

Minden kettéosztottság között mozgás van.
Az energia mozog, és mindig csak valamihez képest tud mozogni.

A bennünk lévő lunáris és soláris, fény és árnyék mellett van valami, amiben ez létezni tud.
Ha érted a mozgást, uralni is tudod.

Minden, de minden azt mutatja meg, amik mi vagyunk.
Sokáig tudatosságunk hiánya miatt azzal, hogy lássunk, tapasztaljunk olyan dolgokat, amikre rámutathatunk tagadással: 'ilyen én nem vagyok! Ilyet én nem tennék!'
 Ebből meg tudjuk, kik vagyunk éppen, ha azt tagadással is ismerhetjük meg.

Gondoljunk a színek komplementereire, vagy a vörösben ismerjük fel magunkat, vagy a zöldben például. Az egyikre rálátunk ,a másikra nem....
Ezzel a felismeréssel, amit így meghatároztunk, mik nem vagyunk, megtudtuk hogy milyenek is vagyunk....
Mert minden, amit magunkban fel nem ismerünk, az lesz a sötét oldal, vagy a fény amit szintén nem ismertünk még fel. A kihívásaink a legnagyobb ajándékaink.

Nem kell mindig a tagadás által kitágítani a képet. Megtehetjük ezt azzal is, hogy elfogadjuk azt, ami VAN önmagunkban. Igen, ez is én vagyok, igen, ez is bennem van. Ismerem.

Bennünk is áramlik ez a mozgás, ahol nem , ott befagyasztottuk érzelmeinket, vagy ragaszkodunk megrögzötten gondolatainkhoz, blokkokat hoztunk létre, amit onnan tudhatunk, mert annál jobban belemegyünk a harcokba, a szélsőségekbe, az ítélkezésbe.

Amikor nincs mozgás, nincs energia, és akkor nincs életerő.
Ezt sokan a harcokkal a- jó és a rossz - között remélik pótolni, csak történjen valami, amibe bele lehet menni, sok konfliktus és emberi játszma az energia , az életerő megszerzésére irányul, mert a tűz, az isteni szenvedély, az élet szeretetének más formája ismeretlen még számukra. 
Azt érezhetik, hogy történik valami , még ha dráma is.
Ettől érzik úgy, hogy élnek.
Küzdenek.
Párkapcsolatban, politikában, összeesküvés elméletekkel, hatalmi kihívásokkal, bármivel.

Rendben is létezhetünk a káoszban, egyszerre van jelen minden, az ősi erő mindkét oldala, és köztük a mozgás, a választás szabadsága, amivel lehet az örömet, a békét is.

Minden REND-ben van a teremtés egész-ében. Tele lehetőségekkel, potenciálokkal, ajándékokkal.
Megadni önmagunknak a választás szabadságát, és megtenni ezt másokkal is, ez nem feltétlen könnyű, pedig joga van ehhez mindenkinek, akár háború, akár béke a választásának szabadsága.

A semmi, a forrás nem üres,
 a semleges nem unalmas,
csak azoknak, akik nem ismerték fel még benne a mindenség nagyszerű egyszerűségét.