"Élni akarunk, és nem félni"

Milyen lenne az élet a színek nélkül?

Fekete- fehér, jó-rossz, igen-nem, csupa végletek, és szélsőségek. Mennyivel szebb árnyalni, színesebben látni, nem csak a vagy-vagy, hanem az is-is. Isis.

Nem feledkezhetünk meg a végtelen lehetőségekről, amelyek a hitből születnek bennünk, és másokban. Szükségünk van arra, hogy értkeljük magunkban az eddig megtett utat.
A világ nem feltétlen támogat bennünket ebben, mindig van előttünk példa szebbre, jobbra, erősebbre, kitartóbbra. Közben elfeledjük honnan jöttünk, mekkora utat tettünk meg, mennyi erőfeszítést tettünk, és elfeledjük sikereinket. Elfelejtünk befelé figyelni.

A Rózsavér Mandorla Eszencia növényi tanítói az útról mesélnek, amit megteszünk, közben beavatódunk, és mi magunk is beavatókká válhatunk. Nem egyforma az út, sem a tapasztalás. Nincsenek rajta elsők és utolsók.
Amikor ezt megértjük, és megtudunk bocsájtani önmagunknak, mi magunk válunk azzá a térré, ahol az ítélkezés mentes tér létezik.

Ez az elfogadás nem áldozatiság, hanem szeretet, és annak tudása, hogy minden okkal történik az egyéni világunkban .

Önmagunkat, világunkat időre időre újra alkotjuk. Ahogyan teszi ezt a természet az évszakokkal.
Számot vetünk tapasztalásainkból, átértékelünk, döntéseket hozunk.
 Örömmel lépünk túl a szűkké vált , kinőtt, túlhaladott korlátokon, gondolkodásmódon, szokásokon.

A legnagyobb falakat annak a tudásából építettük, hogy sérülhetünk.

Áldott és Szent a pillanat, amikor felismerjük, ezek a falak a korlátjainkká váltak.

Élni akarunk, és nem félni.

Hagyjuk ezt a tudást beépülni a csontjainkba, az éneklés, a tánc, az ima és a szeretet szabadságát,