Kína - a Sárga Császár orvosságai

 A mai Kína területén az i.e. 6. évezredben kialakuló földművelő cétivilizációt tekintjük az egyik legősibb civilizációnak. A monda szerint az első kínai államot a mai Peking területén Hunag-ti (秦始皇帝; ? - i.e. 2698/2598) a "Sárga Császár" alapította. Személyében a kínai nép ősét, a kínai állam megteremtőjét és az ezoterikus művészetek pártfogóját tisztelhetjük.

Nevéhez fűződik a hagyományos kínai orvoslás egyik alapműve, a Sárga Császár belső könyvei (黄帝内经; i.e. 2697 - 2597), amelynek jelentőségét Hippokratész orvostudományi alapművéhez mérik.

 A könyvben számos betegség és azok kezelési módjai, illetve a keleti orvostudományban máig használatos gyógynövény és azok drogjának leírása található.

A Sárga Császár belső könyvei az esszenciális olajokat maguknak a növények esszenciájaként tartották számon, amelyek használatukkal hozzájárulnak az azokat felhasználó spirituális, szellemi és fizikai épüléséhez. 

Az olajokat általában mu-pontokra (a test vészjelző pontjai), jüan-pontokra (energiákat kiegyenlítő "forráspontok"), illetve egyéb meridiánokra helyezték a kívánt hatás elérése érdekében.
Az olajok használatával a kínai orvoslás szerint az egyénnél öt állapot érhető el:
(1) gyógyulás és relaxáció, (2) a nehezen gyógyuló sérülések gyógyulása, (3) a belső szépség és önbecsülés érzésének növelése, (4) a nemesség fokozódása és (5) zavaró tényezőktől mentes állapot, amely következménye a nyugodt vérmérséklet.

A másik, gyógynövényekkel és azok gyógyító hatásával foglalkozó alapmű Sen-nung gyógyszerészeti kánonja (神農本草經), amely, mint ahogyan arra a cím is utal, Sen-nung császár (uralkodása: kb. i.e. 2737 - kb. i.e. 2699), a hagyományos kína gyógyászat atyja nevéhez fűződik.
 Ebben Sen-nung több mint 300 gyógynövény részletes leírását közli, melyek hatásait saját magán, a növények elfogyasztásával igazolta. A kínai történelem és mitológia egyik kiemelkedő alakja volt a császár, nevéhez fűződik többek között a teázás kultúrájának meghonosítása és az akupunktúra kifejlesztése.

 A kína orvoslás egyik fő elképzelése az volt, hogy nem lehet és nem is kell különösebb különbséget tenni a szellem és a fizikai test gyógyítása között, a szellem gyógyításával a test is a gyógyulás útjára lép. Így tehát az általuk használt parfümök, illóolajok és füstölők mindamellett, hogy szerves részét képezték a gyógyításnak, elválaszthatatlanok voltak a spiritualitástól is.