A szivárvány útja...

A mitológiában Istar nyakláncának nevezték a szivárványt, amelyet az özönvízre való emlékezés jelképeként helyeztek az égre.
Ismerhetjük Nimurta, Ningírszu, Ninib, Nergál koronájaként is.
Írisz istennő ó-skandináv mitológiájában a szivárvány hidja köti össze Midgardot Asgarddal, az égi világot, a földi világgal.
A Japán mitológia Szivárványkígyója is ismert, ahogyan a finn Ukkó, aki szivárványisten, a legfőbb istenük.
A mi hagyományainkban az ég és föld összekötő hidja, ahol az angyalok és más lények közlekednek.
A sámánlétra hét fokára a szivárvány 7 fő színe, és a sámán ezen jár a felsőbb világokba.
A palócok a tündér szalagjának nevezik.

Mi is a szivárvány útját járjuk, amely bennünk és körülöttünk húzódik - kapcsolatban a  téren és időn kívül is  létezővel,   emlékezve arra, amiért ide jöttünk. 

Mindig van előttünk több út, amelyeket nevezhetünk vágyott, álmaink útjának vagy hívogató útnak, és ott az ismerős, eddig járt út is.

Amikor színeket rendelünk az úthoz, és van valaki, aki letudja nekünk fordítani ezek jelentését, a tudatos és tudattalan tartalommal együtt, majd ezeket felismerjük, akkor más lehet a történetünk, az út, amit választunk.

Utak, kapuk, beavatások az élet misztériumaiba.  

Mi magunk is megismerkedhetünk a fény színein keresztül ezekkel a kapukkal amelyek a látható fény spektrumán túl is vezetnek, az ultraibolya tartományokon át kiderül, hogy a szivárványnak nem csak 7 foka van. A belső szivárványunk  bölcseletei megismertetnek a színekhez  kapcsolódó illatok  kozmikus  tanításaival. Ezek a Mandorla eszenciák első pillérei.

A második maguk az eszenciák, hogy hogyan tudunk illathidat képezni és új információt tanítani saját energia tereinknek.

A tudás nem új, csak az emlékezés erre.

Időről időre oda kell adjuk magunknak a teret és időt, hogy megálljunk és összegezzünk.
 Felismerjük azt az utat, egy új nézőpontból, amely elvezett bennünket a jelen pillanatáig...